Messzi kék ég sugárzón ragyog,

  Amíg a Sajó mentén ballagok.

  Pelsőc körül a hegyek orma int,

  Edők hulláma szórja szét a színt.

 

  A réten tarka, vadvilág

  Záporozza édes illatát.

  Aranykalászos rozsföldek között

  Bujkálnak még a hajnali ködök.

 

  A falevélen harmatcsepp remeg,

  Könnyet gyöngyöznek hajlangó füzek.

  A Sajó túli kék hegyek alatt

  Fénybe mosódó fenyők izzanak.

 

              Így ír szülőföldjéről Dénes György, aki a II. világháború utáni szlovákiai magyar irodalom alapozó nemzedékének egyik legjelesebb képviselője volt. 1948 végén a szlovákiai magyarok visszakapták jogaikat és ismét lehetett magyarul is beszélni, írni és tanulni. Ekkor küldi el első verseit az éppen akkor elindított Új Szó c. hetilapnak. Az első versgyűjtemény, amely a felvidéki magyarok jogfosztottságának megszűnte után megjelent, az Dénes György Magra vár a föld (1951) c. kötete volt.

            Dénes György Pelsőcön született 1923.május 24-én és eredeti neve: Dusík Dániel. Édesapja  Dusík Dániel kőművesként dolgozott. Édesanyja Bodnár Anna háztartásbeli volt. Elemi iskoláját szülőfalujában, a polgárit Tornalján, a kereskedelmi iskolát Rozsnyón végezte. Tisztségviselőként, alkalmi munkásként és gyári munkásként is dolgozott. Alapítótagja volt a pelsőci Csemadoknak és amatőr színjátszóként  is gyakran szerepelt. Felesége Pulen Margit szintén háztartásbeli volt, akivel 1950 karácsonyán  lépett házasságra. Dénes Györgynek 2 lánya és 1 fia van: Laczáné Dusík Éva –  rádiós szerkesztő, Matrka Titanilla – pedagógus, Dusík Gábor – zeneszerző.

            Dénes György 1950-ben Pozsonyban  telepedett le,  ahol a Csemadok Központ dolgozója, később pedig a Csehszlovák rádió magyar adásának a szerkesztője lett. Megalapította az irodalmi rovatot, amelyet 1986-ig vezetett. Ennek ellenére sohasem szakadt el szülőföldjétől, Gömör festői lankáitól, amelyet nagyon sokszor emleget, műveiben.

 

Dénes György nagyon szerette szülőfaluját, Pelsőcöt, és Gömört is, ahová évente visszajárt. Különösen nyaranta hosszabb ideig, és ilyenkor gyakran barangolt gyermekkora kedvenc helyszínein: a Kónyárton, a Nagyhegyen és a Sajó partján, amely akkor még nem volt olyan egyenes és csupasz, mint manapság, hiszen csak néhány évtizede szabályozták. Mikor nyaranta visszatért, gyakran ellátogatott a közeli Gombaszögbe, ahol találkozott költő- és írótársaival is. Kezdettől fogva írt gyermekverseket, de különösen az 1970-es évektől kezdve, amikor sorra születtek unokái. Egyre gyakrabban jelentkezett a legkisebbeknek szánt írásokkal, önálló kötetekkel. Ezek a versek a szülőföld szépségeit, az egyes tájegységek hangulatát idézik fel, de szó van bennük növényekről és állatokról is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         

Gombaszögön az 1960-as években

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezen a képen a költőt és feleségét láthatjuk unokáival, akiknek nagy örömet szerzett minden egyes megírt és megjelent versével

 

---

Munkássága

Gyermekvers kötetei: Tücsökhegedű - 1974,  Pipitér -1984, Bükkfamakk - 1987, Zebramadár - 1991, Sétálni ment három kalap - 1994,  Kenderkóc - 1999, A tüsszentős király - 2000, Vaskabóca - 2001

Versantológiák: Szélkiáltó - 1966,  Vadlúdtermő ritka fa - 1967, A Csallóköztől a Bodrogközig - 1977, Jelenlét - 1979, Hogyan kell repülni - 1986, Hű emberséggel- 1987, Tűzpalota - 1990, Szélén az országútnak – 1990

Fordítások: A buta egérkéről- 1966, Július Lenko válogatott versei – 1985.

 

A szülőföld kérdez című írásában így ír Pelsőcről:

    „Nézd szarkaláb, pipacs.

    Virágban áll a föld.

    Miért hagytad el tajtékos erdők sátorát?

    Mért hagytad el cseléd-reményed, földanyád?“

   

Hegyes-völgyes Gömörben című versében pedig az apró gömöri falvakkal és városokkal ismerteti meg a gyerekeket:

 

Legnépszerűbb versei közé tartozik a Pipitér című verse is:

 

Hol fecsegve fut az ér, 
csillagzik a pipitér. 
Pipitér, pipitér, 
sárga csillag meg fehér.

Pici völgyben pici szél, 
táncot jár a pipitér. 
Pipitér, pipitér, 
sárga csillag meg fehér. 

Ha ősz lombja útra kél, 
meghamvad a pipitér. 
Pipitér, pipitér, 
sárga csillag meg fehér.

 

Szeretett édesanyjára így emlékezik:

                       Babot szedtünk az anyámmal

                   földecskénken régi nyárban,

                   madár dalolt a határban.

 

Gyermekverseit többen megzenésítették: Dinnyés József, a Kaláka együttes és talán a legkedvesebb volt számára a fia Dusík Gábor Sétálni ment három kalap című CD-je.

A költő a szlovák irodalmárokkal is tartotta a kapcsolatot, például Emil Boleslav Lukáč-csal.

Munkásságáért számos díjjal tüntették ki : Madách-díj, Posonium Életműdíj, Salvatore Quasimodo-nívódíj.

Pelsőc község 80. születésnapja alkalmából Díszpolgári címet adományozott neki.

2007.szeptember 14-én hunyt el Pozsonyban. Szerette volna, ha hamvai visszakerülnek szülőföldjére. Ezt családja tiszteletben is tartotta, ezért hamvait visszahozták Pelsőcre. Iskolánk tanulói is részt vettek a temetésen.

A pelsőci kultúrház falán találhatunk egy emléktáblát, amelyet a költő tiszteletére 2009. május 23-án avattak fel ünnepélyes keretek között.

Iskolánk 2015. május 24-én ünnepélyes keretek között felvette Dénes György nevét.